Szerzőink
Van frissen érettségiző vagy egyetemista szerzőnk, de olyan is, aki már kiépítette a karrierjét egy más területen. Van, aki Magyarországon él, mások külföldön. Egy közös bennük: imádják a jó könyveket!
Keszthelyi Gréta Kata
Kávéfüggő. 2005-ben születtem, jelenleg Grazban élek, Ausztria a mindenem. Imádok olvasni, jógázni, főzni és képeslapokat írni. Meg írni úgy általánosságban.
.jpg)
Szabó Tibor Benjámin
1976. augusztus 21-én született, azon a napon, amikor
a USS Midway repülőgép-hordozó anyahajó megtámadta
Észak-Koreát (Paul Bunyan-hadművelet). Könyves szakember, két fiú édesapja.
Fotó: Szalmás Krisztina
Király Anikó
Időm nagy részét írással töltöm. Ha pedig nem írok, akkor rajzolok. Igazából semmi máshoz nem értek (ami az iskolán kívül sosem jelentett problémát), de nem is hiányzik semmi más az életemből.
.jpg)
Vay Viktória
Gyermekszínészként a Nemzeti Színházban négy darabban szerepelt neves színművészek társaságában. Tizenegy évesen a Jóban rosszban című szappanoperába válogatták be. Tizenhét évesen cserediákként Franciaországban töltött egy évet. Elvégezte a londoni Goldsmiths University of London forgatókönyvíró szakát. Jelenleg egy magyar filmes cégnél dolgozik.
Mészáros Dorka
Író, kriminológus, kommunikációs szakértő. Műveiben nagy szerepet kap az érzékenyítés, az önmeghatározás, az empátia és a nyitottság. Az írás mellett a Rejtélyek Házával karöltve nyomozós interaktív vacsoraszínházakat vezet.
Fotó: Szalmás Krisztina
Nyáry Luca
Szereti az esőt, a hosszú verseket, a macskáját és imád beszélni. Akármiről. Azért
leginkább magáról szokott. Már gimnazista kora foglalkozik
irodalommal, és azt reméli, hogy még legalább tízszer ennyi ideje lesz rá.
Erdős Zsuzsanna
Eredeti foglalkozása bankszakmai tanácsadó. Az írás hobbiként indult, de első kötete megjelenése után a kamaszok egyik kedvenc szerzője lett. Egy férj, két nagykorú gyerek, egy kutya és három macska teszik teljessé az életét Budapesthez közeli otthonában.
Fotó: Szalmás Krisztina
Nógrádi Gergely
iOperaénekes, kántor, író. Ötvenévesen megírja ötvenötödik könyvét, az élete legnagyszabásúbb írói vállalkozásának tartott Burnar – A Mirrén titka című történelmi regényt. Nős, két gyermek édesapja.
Fotó: Szalmás Krisztina
Maros Edit
Már gyerekkoromban vonzódtam a betűkhöz, nagyon szerettem olvasni, és elég korán felfedeztem magamnak az írás örömét is. Első kitalált mesém, az Erőstalpú királykisasszony nagy sikert váltott ki olvasótáborom (a családom) körében, ez buzdított arra, hogy továbbra is történeteket találjak ki és vessek papírra. Az évek múlásával az irodalom iránti rajongásom nem lankadt, és bár mára az olvasmányélményeim túllépték az egykori „pöttyös” és „csíkos” könyvek határát, a fiataloknak szóló könyvek továbbra is nagy kedvenceim közé tartoznak. Első kamaszregény-sorozatom, a Hűvösvölgyi suli pozitív fogadtatása döbbentett rá arra, hogy lélekben (kár, hogy csak ott…) kicsit magam is tizennégy-tizenöt éves maradtam, így az új történetem középpontjában is ez a korosztály, na és az ő örökérvényű problémáik állnak. És ahogy a vörösszőnyegen szokták: „ez a könyv nem jöhetett volna létre, ha nincs gigantikus mennyiségű ropi, amit rágcsálhatok ötletelés közben, na és a kiscicánk, aki hol bújással, hol kitartó nyávogással buzdított az írásra”.
fotókredit: Szalmás Krisztina