MENŐ KÖNYVEK

Keszthelyi Gréta Kata

Kávéfüggő. 2005-ben születtem, jelenleg Grazban élek, Ausztria a mindenem. Imádok olvasni, jógázni, főzni és képeslapokat írni. Meg írni úgy általánosságban.

Szabó Tibor Benjámin

1976. augusztus 21-én született, azon a napon, amikor
a USS Midway repülőgép-hordozó anyahajó megtámadta
Észak-Koreát (Paul Bunyan-hadművelet). Könyves szakember, két fiú édesapja. 

Fotó: Szalmás Krisztina

Király Anikó

Időm nagy részét írással töltöm. Ha pedig nem írok, akkor rajzolok. Igazából semmi máshoz nem értek (ami az iskolán kívül sosem jelentett problémát), de nem is hiányzik semmi más az életemből.

Vay Viktória

Gyermekszínészként a  Nemzeti Színházban négy darabban  szerepelt neves színművészek társaságában. Tizenegy évesen a Jóban rosszban című szappanoperába válogatták be. Tizenhét évesen cserediákként Franciaországban töltött egy évet. Elvégezte a londoni Goldsmiths University of London forgatókönyvíró szakát. Jelenleg egy magyar filmes cégnél dolgozik. 

Mészáros Dorka

Író, kriminológus, kommunikációs szakértő. Műveiben nagy szerepet kap az érzékenyítés, az önmeghatározás, az empátia és a nyitottság. Az írás mellett a Rejtélyek Házával karöltve nyomozós interaktív vacsoraszínházakat vezet. 

Fotó: Szalmás Krisztina

Nyáry Luca

Szereti az esőt, a hosszú verseket, a macskáját és imád beszélni. Akármiről. Azért
leginkább magáról szokott. Már gimnazista kora foglalkozik
irodalommal, és azt reméli, hogy még legalább tízszer ennyi ideje lesz rá. 

Erdős Zsuzsanna

Eredeti foglalkozása bankszakmai tanácsadó. Az írás hobbiként indult, de első kötete megjelenése után a kamaszok egyik kedvenc szerzője lett. Egy férj, két nagykorú gyerek, egy kutya és három macska teszik teljessé az életét Budapesthez közeli otthonában. 

Fotó: Szalmás Krisztina

Nógrádi Gergely

iOperaénekes, kántor, író. Ötvenévesen megírja ötvenötödik könyvét, az élete legnagyszabásúbb írói vállalkozásának tartott Burnar – A Mirrén titka című történelmi regényt. Nős, két gyermek édesapja.
Fotó: Szalmás Krisztina 

Maros Edit

Már gyerekkoromban vonzódtam a betűkhöz, nagyon szerettem olvasni, és elég korán felfedeztem magamnak az írás örömét is. Első kitalált mesém, az Erőstalpú királykisasszony nagy sikert váltott ki olvasótáborom (a családom) körében, ez buzdított arra, hogy továbbra is történeteket találjak ki és vessek papírra. Az évek múlásával az irodalom iránti rajongásom nem lankadt, és bár mára az olvasmányélményeim túllépték az egykori „pöttyös” és „csíkos” könyvek határát, a fiataloknak szóló könyvek továbbra is nagy kedvenceim közé tartoznak. Első kamaszregény-sorozatom, a Hűvösvölgyi suli pozitív fogadtatása döbbentett rá arra, hogy lélekben (kár, hogy csak ott…) kicsit magam is tizennégy-tizenöt éves maradtam, így az új történetem középpontjában is ez a korosztály, na és az ő örökérvényű problémáik állnak. És ahogy a vörösszőnyegen szokták: „ez a könyv nem jöhetett volna létre, ha nincs gigantikus mennyiségű ropi, amit rágcsálhatok ötletelés közben, na és a kiscicánk, aki hol bújással, hol kitartó nyávogással buzdított az írásra”.

fotókredit: Szalmás Krisztina